/a képet amúgy egyik barátom csinálta, én vagyok a bal oldali alak:)/
"Rengeteg út van és rengeteg zsákutca. Rengeteg lehetőség és rengeteg
rossz döntés. Megyünk az úton, ami adatott, és néha megesik, hogy az
ember lánya egyszerűen eltéved, mert rossz sarkon fordul be. Nem
érdemes azon rágódni, mi lett volna ha... Meg kell keresni a helyes
utat, és tovább kell menni. Mindannyian a saját utunkat járjuk. És mi a
cél? Hogy megvalósítsuk önmagunkat."
"...Az ilyen tavaszi csönd a
legcsodálatosabb valami. Egységes és tömör, mint maga a természet
ébredő és követelő rendje. De ugyanakkor valósággal mozaikszerű: ezer,
meg ezer apró hangból és színből tevődik, mozdulatból és
mozdulatlanságból, az ember el se hinné, mennyi minden van együtt egy
ilyen tavaszi csöndben.
A délelőtti napfényben fürdő kert élénkzöld
hallgatásán, mint apró kis kék selyemszalagok lebegtek csokorra kötve a
rigók könnyű füttyei. A fülemüle szava széles tarka szivárványt húzott
keresztül ezen a csöndön s a vadgalambok búgásai, mint apró lila tollak
díszítették, akárcsak bokrok tövét az ibolyák. Valahol bégetett egy
bárány s egy kakas kukorékolt s ez a két hang is könnyű volt, úszott és
lebegett a békesség fölött." (Annyira szépen írja le...)
”Az emberek félnek, hogy valóra
váltsák legnagyobb álmaikat, gondolván, hogy meg sem érdemlik, vagy
megvalósítani nem tudják őket. Mi, emberi szívek meghalunk a félelemtől, ha
csak rágondolunk a szeretett lényre, aki örökre elmegy, vagy arra a pillanatra,
amikor meghiúsul a várakozás, vagy arra a kincsre, amely –ahelyett, hogy előkerülne-
mindörökre a homok rejtekében marad. Mert
ha ez történik, végül nagyon szenvedünk.”
„Ha azt gondolat fészkelte
be magát a fejünkbe, hogy az életünkben mindennek tökéletesnek kell lennie,
akkor bukásra vagyunk ítélve. Ezzel nem
azt szeretném mondani, hogy alakítsunk ki negatív hozzáállást; viszont
fontos, hogy idejében felismerjük, és reálisan lássuk: a világban csak nagyon kevés dolog tökéletes. Nem szabad bukásra számítanunk, de nem feledhetjük azt sem, amit Jézus
mondott: gyötrelmekkel, megpróbáltatásokkal, lehangoltsággal és frusztrációval
teli élet vár ránk. Ezek a dolgok a
földi élet velejárói- hívőnek és hitetlennek egyaránt. De a világ összes balsorsa sem érinthet meg minket, ha továbbra is
megmaradunk Isten szeretetében.”
” Ezeket azért mondom nektek, hogy békességetek legyen énbennem. A világon
nyomorúságotok van, de bízzatok én legyőztem a világot.” (Jn 16,33)
"Igyekszem
vidámságot színlelni, amikor pedig nem vagyok vidám, leplezni a
szomorúságomat, hogy ne okozzak bánatot azoknak, akik annyira
szeretnek, és annyira aggódnak értem."
"A kapcsolatok célja nem az, hogy általuk rálelj a teljességre, hanem
hogy általuk megoszd a teljességedet másokkal. Nem az, hogy felleld az
örömöt, hanem hogy megoszd az örömödet. Nem az, hogy megtaláld a
boldogságot, hanem hogy megoszd a boldogságodat." (Neale Donald Walsch)
„Egy kapcsolat igazi próbája, hogy bár nem értünk egyet, nem eresztjük el egymás kezét.” (Alexandra Penney) „ A hasonlóság a legerősebb köteléke a szerelemnek.” (Gotthold Ephraim Lessing)
„ Valakit szeretni azt jelenti: egy másik számára láthatatlan csodát látni.” (Francois Mauriac)
„ A szerelemnek megvan az a baja, hogy benne a harc és béke örökké váltakozik.”(Horatius)
„ A szerelem az melyet adunk, nem az, melyet találunk.” (Eötvös József)
„ A világ leglassúbb folyamata: az érzés megváltoztatása a gondolat által.” (Osvát Ernő)
Ez az emberi képesség, melyre legnehezebben tehetünk csak szert, ez a tulajdonság, mely ellen lényünk legtitkosabb ösztönei lázadoznak, mert halandók vagyunk, mert idõnk kimért, mert csillagunk lefut: ez a legfájdalmasabb kötelesség, önmagunkkal, sorsunkkal s annak legmélyebb értelmével, munkánkkal szemben. Nincs igazi alkotás végtelen, az ember legtitkosabb alkata fölött úrnak maradni tudó türelem nélkül. Mert az alkotás soha nem bûvészmutatvány, villámgyors kunszt, sanzsé-passzé*, a cilinderbõl nem tud az alkotó mûveket elõhúzni. Nemcsak a lángész: türelem maga a mû is türelem, az organikus fejlõdés türelme, a visszatartás és érlelés csodája. Megtanulni a türelmet, életben és munkában, annyi, mint megtanulni a Teremtõ titkát. Magold csak ezt a leckét, te nyugtalan és halandó.
(Márai Sándor: Füveskönyv)
Minden reggel mosollyal az arcomon ébredni, a napot hódolattal köszönteni, amiért ennyi lehetőséget tartogat. Tiszta fejjel neki látni a munkámnak, még a kis dolgokban is szemem előtt tartani a végső célt, melyet magam elé tűztem; úgy találkozni férfiakkal és asszonyokkal, hogy mosoly van az ajkaimon, és szeretet a szívemben. Gyengédnek, kedvesnek, és előzékenynek lenni minden percben. Oly fáradsággal lehajtani fejem, mely álomba ringat, s oly örömmel, melyet csakis a jól végzett munka okozhat- így szeretném én mulatni napjaimat.
"A bizonytalanság érzése leginkább valami lappangó betegséghez hasonlít, amely észrevétlenül felszívódik az ember szervezetében. Van úgy, hogy nem is gondol rá, nem is vesz tudomást róla, egyszerre aztán erőt vesz rajta és a legboldogabb perceket is meg tudja mérgezni a bizonytalanságnak az a lehangoló tudata, amely ellen nincs orvosság."
(Claire Kenneth)
"Az igazi barátok nem azok, akikkel leülsz egy órácskára dumálni és iszogatni. Az igazi barátokkal nem kell mindennap találkozni, az ember egyszerűen tudja, hogy ott vannak, ha szükség van rájuk.”
Szegény, sokat szenvedett asszonyt szólított meg barátnője: „Maga igazán érthetetlen asszony! A férje alig keres valamit és amit keres,azt elkártyázza, esténként ittasan jár haza, otthon türelmetlen, követelőző és veszekedős. Miért tűri mindezt? Miért nem kergeti el és miért ad neki enni? Nem értem magát, hát miért él egy ilyen emberrel?”Mert szeretem…..
Semmi sem édesebb a szeretetnél,
semmi sem erősebb,
semmi sem magasabb, tágasabb,
semmi sem kedvesebb, tökéletesebb
és jobb az égen és a földön.(Kempis Tamás)
„..Minden lélekben van egy kis szivárvány, Kis csapóhíd, amelyet lebocsát, Hogy egy más lélek átjöhessen rajta, - Ennek a hídnak hídpillére nincsen, Ezt a hidacskát csak az Isten tartja.
Az Isten, aki a szívekbe lát.”(Reményik Sándor)
Figyeld meg, mennyi mindentől függ, hogy milyennek látod a világot. Ha szerencse ér, mindent boldognak látsz. Ha siker ér, megdicsérnek vagy tapsot kapsz, minden derűs körülötted és jónak látod a világot. Ha erősnek, egészségesnek érzed magad, a legnehezebb feladatokat is gyerekjátéknak találod. Ha sok a pénzed, semmit sem tartasz drágának. Ha a gyomrodat elrontod, fejed fáj, balsiker ér, vagy gondok lepnek meg, egyszerre sötétnek látsz mindent és hajlandó vagy a legnagyobb elkeseredésre. Hej, pedig a világ, az élet szép, mert aki teremtette, csak szépet alkotott! Ha mégis csúnyának találjuk, a hiba bennünk van.
Rózsaliget előtt ment el egy meghasonlott ember. Mikor meglátta a szebbnél szebb harmatos rózsákat, így szólt társához: Milyen szép virág a rózsa és milyen kár, hogy tövise van.Barátja elmosolyodott, milyen szúrós a tövis és milyen jó, hogy rózsája van.Így bizony, mindennek van jó és rosszoldala. Tőlünk függ, melyiket keressük meg előbb. Eső után ha felnézel, a szép szivárványt látod, de ha lefelé tekintesz, a sarat.
"Élni annyi, mint szeretni. Szeretni látni és megmutatni, érezni és érzékeltetni,
meghallani és meghallgatni, magasba szállni és fölröpíteni, kinyílni és felnyitni,
megérteni és megértetni,
együtt érezni és eggyé olvadni - és tudni, hogy a szeretet a legmagasabb rendű alkotás."
"Ha a csók esőcsepp lenne, elküldeném neked a záport. Ha az ölelés másodperc lenne, küldenék neked órákat. Ha az érintés víz lenne, elküldeném neked a tengert."
"Mosolygunk,ha szimpátiát érzünk,ha üdvözlünk valakit,ha elismerünk valamit. Minden kétséget kizárólag ez a legfontosabb kapcsolat teremtő jel az emberi gesztusrendszerben."(Desmond Morris)
Az élet is ilyen,nem tudjuk,hogy mi vár még ránk,csak nagyjából sejtjük a végét..,de nem lehetünk biztosak semmiben,mert az úton vannak kiszámíthatatlan kanyarok az egyenes mellett..
Biztos már mindenkinek voltak olyan pillanatai,napjai,hetei, amikor úgy érezte, hogy a szomorúság,elkeseredettség állapotából nincs kiút.. Én is már éreztem ezt. Az a legrosszabb,amikor ezen az érzésen nem tudunk felülkerekedni, és önsajnálatba megyünk át! Ez a kis idézet rávilágít a lényegre:„Lelkünknek szüksége van a változás folyamatára, át kell jutnunk a különbözőhelyzeteken. Az emberek ott hibáznak,hogy kiválasztanak egy állapototés megrekednek abban. Halálos tévedés.”